Fa ablakokról általában

Az új évezred beköszöntével a fa anyagú homlokzati nyílászárók értéke és megbecsültsége nagy mértékben megnövekedett.
Az elmúlt néhány évtizedben a fém, majd a műanyag ablak és ajtószerkezetek megjelenésével úgy tűnt, hogy a fa fokozatosan háttérbe szorul, jelentősége csökken, és elsősorban ott juthat szerephez, ahol az olcsóság a legfontosabb követelmény. Ebben az időszakban a fa nyílászárók általában olcsóbbak voltak alumíniumból, vagy műanyagból készült társaiknál.

Az utóbbi évek technológiai fejlődése az építőiparban a nyílászárók terén is új követelményeket fogalmazott meg, melyre megszülettek a megfelelő válaszok is. Mára az igényes fa nyílászárók ára gyakran eléri az alumínium, és jócskán meghaladja a műanyag szerkezetű ablakokét. Ennek az oka az, hogy a fa élő és természetes alapanyag, változó esztétikai, szilárdsági, szerkezeti tulajdonságokkal, nedvességtartalommal. Egyenletesen magas minőségű terméket előállítani egy ilyen "élő" anyagból csak több, összetett munkafázis összehangolásával, és szigorú betartásával lehetséges. Emellett amíg műanyag, vagy alumínium profilokból gyártott ablakok esetén a felületkezelésre nem kell gondot fordítani, addig a fa esetében, a gyártással egyidejűleg, többszöri csiszolásra és festékszórásra van szükség.

A fa ablakok jellemzői

Alapanyag:
Az esetek döntő többségében mesterségesen szárított anyagból készült ragasztott élfa, ami azt jelenti, hogy a szárny és tokszerkezeteket három rétegből ragasztva állítják elő. Az egyes rétegek a csomók, nagyobb fahibák kiejtésével, hosszabb-rövidebb darabokból, fésűs összelapolással hossztoldva készülnek. Igényes, lazúros felületkezelésű szerkezetek esetén a külső és belső borítóréteg hossztoldás nélküli lamellából készül. Az így előállított alapanyagból készített szerkezetek nem csavarodnak, repednek. Az ablakgyártás leggyakrabban luc-, borovi-, vagy vörösfenyő, ritkábban egzotikus mahagóni, meranti, vagy keményfa (pl. tölgy) fafajú alapanyagból történik.

Felületkezelés:
Mára nagymértékben elterjedt, az ajtók és ablakok gyári felületkezelése. Ezzel a módszerrel ugyanis összehasonlíthatatlanul jobb minőségű festés készíthető, ami abból fakad, hogy gyári körülmények között konvejor soron haladó termékeket, az üveg és vasalat beépítése előtt, elszívó kamrában, ipari festékszóró gépekkel látnak el, csak ezzel a technológiával felhordható anyagokkal.

Vasalatok:
A legkorszerűbb vasalat-generációk fejlesztésénél fokozott figyelemmel voltak a korrózióval szembeni ellenálló képességre, az alacsony súrlódásra, könnyű kezelhetőségre, nagyobb biztonságra, a hibás működés kizárására, és az esztétikumra is.

Üvegezés:
A "hagyományos", hőszigetelő üvegezés mellett a különféle speciális igények kielégítése érdekében alkalmazható biztonsági okokból ragasztott biztonsági üvegezés, a jobb hőszigetelés érdekében fokozottan hőszigetelő üvegezés, beépíthető fokozottan hangszigetelő üveg, az erős felmelegedés kiküszöbölésére napvédő üvegezés.

Milyen előnye és hátránya van a fa nyílászárók alkalmazásának?

A fa természetes anyag, ezért olyan esetekben, ahol az épített környezetben dominálnak a természetes anyagok, fa, kő, kerámia, vagy épület háborítatlan természeti környezetben áll, vagy műemlék jellegű, akkor mindenképpen fa nyílászárók alkalmazása indokolt. A műanyag és fém nyílászárókkal szemben a fa hátránya hogy a legkorszerűbb felületkezelés esetén is a napsugárzásnak erősen kitett felületek esetén a festését 4-6 év után fel kell újítani, emellett erősen párás környezetben (pl. medencetér) nem javasolt a beépítésük.
A választásban szempont lehet a nyílászárók színe, mivel fehér szín esetén a műanyag alapanyag "önként adja magát", míg a fa vonatkozásában a leghelyesebb, ha olyan, lazúros felületkezelést választunk, amely látni engedi az alapanyag természetes erezetét.